Carpe Diem! - Zeneajánló és fordítás
2016. november 14., hétfő @ 10:40 | 0 hozzászólás
Már régóta nagy rajongója vagyok annak a Metallica név alatt futó, thrash metal bandának, amely immár 1981 óta a közönség nagy kedvence. Bevallom, számomra ez az egész őrület Kirk Hammettel (szólógitáros) kezdődött, akit 2003-ban nem csak a 11. helyre sorolták a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb gitárosa listáján, de egyfajta példaképpé is nőtte ki magát a szememben.
Amint eljutottam addig, hogy a gitárom végre engedett és viszonylag normálisan állt a kezemben, első dolgom volt a Nothing Else Matters c. dal rá eső részét megtanulni. Tény, hogy meggyűlt vele a bajom (nem is kicsit), de mai napig nincs még egy olyan szám, amiről őszintén elmondhatom, hogy akkor sem unnám meg, ha tizedjére tekerném az elejére.
Többet nem tudok róla mondani. Tessék lehuppanni valami kényelmes székbe, feltenni a fülhalgatót, rákattintani a videóra és lehunyni a szemeteket!
Azoknak, akik nem boldogulnak az angol nyelvvel, lefordítottam a szöveget. (Figyelem, a munkám nem pontos! Nem vagyok a szóról szóra fordítás híve és ez rengeteg helyen feltűnhet a nyelv mestereinek. Dehát mire is valók a szabályok...?)
És hogy mi köze ennek az oldalhoz? Olvass tovább és megtudod!
Címkék: ajánló, carpe diem, fordítás, inspiráció, Metallica
Légy kreatív!
2016. szeptember 19., hétfő @ 11:13 | 0 hozzászólás
Street Art
Ma már gyalog teszem meg az otthonunk és a suli közötti távolságot, de emlékszem, hogy míg régen a buszra várva ültem a padon, olyan dolgokat fedeztem fel, ami mellett egy normál ember szemrebbenés nélkül elsétál. Hogyne sétálna, mikor szeme előtt csak az lebeg, nehogy lekésse a villamost és várnia kelljen plussz öt percet a következőre! Tényleg nem értem, mivégett ez a nagy rohanás... Mintha ösztönösen mindenki időt akarna spórolni; Pedig könnyen lehet, hogy ezek között az elszalasztott pillanatok között bújkál a Te nagy pillanatod is.
Na de megint elkalandoztam, ugyanis a témának ezen oldalát később egy másik bejegyzésben fogom részletezni. Most a kreativitásra fektetném a hangsújt és egy olyan művészetre, ami - talán eddig tudtod nélkül - de behálózza a világot.
A Street Artról, avagy utcaművészetről többségünknek először a graffitik jutnak eszünkbe, pedig ez csupán egy a sok érdekes téma közül, amely rendelkezésünkre áll. A lényeg, hogy kivétel nélkül mindent, amit az ablakodon kinézve látsz, vásznadnak tekinthetsz; Kiegészítőid lehetnek akár a falon futó borostyánok (mint azt a videóban is láthatod), elhagyatott, rozoga házikó, vagy épp egy közönséges, minden buszmegállóban megtalálható szemetes (sütiszörnnyé átalakítva). [Kép] [Kép] [Kép]
Tegyük fel, hogy túl vagy egy rettentően stresszes, nehezen vánszorgó napon, habnak a tortán pedig még a buszt is lekésed. Egy ilyen helyzetben az emberek 90%-a vagy felhúzza magát, vagy teljesen összeomlik és hű telefonjában talál vigaszra. De mondok egy másik példát... Hétfőn az angol tanárnő röpdolgozatot írat veletek. Te persze úgy érzed, nem készültél fel eléggé. Így hát két nappal késöbb halálra izgulod magad az oktató kezében lapuló eredmények láttán, holott tudod, hogy akármilyen osztályzatot kaptál, már - ha törik, ha szakad - nem változtathatsz rajta.
Ilyenkor próbáld meg más szemszögből nézni a dolgokat! "Mivel húsz percet kell várnom a következő buszra, még van időm elnyalni egy fagyit", vagy "legalább már túl vagyok a teszten, semmit sem ronthatok el még jobban", stb. Na, velem anno ugyanez történt; Az orrom előtt csukódott be a busz ajtaja és hiába kalimpáltam, mint egy félőrült, a sofőr pechemre nem vette a lapot. Elindultam hát a megállók mentén hazafelé, tudván: fél óra múlva jön a következő járat. ,,Addig legalább sétálok egy kicsit. Délelőtt végig esett az eső és tegnap különben is elmaradt a tesi óra."-gondoltam. Így találtam rá az első olyan műre, ami rossz hangulatom ellenére képes volt megmosolyogtatni. Sajnos nem csináltam róla képet, de interneten találtam egy nagyon hasonló alkotást: [Kép]
Szóval érdemes odafigyelni az ilyen kis apróságokra is, hisz nem tudhatod, mikor dobja fel a napod egy szimpla stopptábla, vagy egy fűcsomó, aminek lába kélt...
Na de megint elkalandoztam, ugyanis a témának ezen oldalát később egy másik bejegyzésben fogom részletezni. Most a kreativitásra fektetném a hangsújt és egy olyan művészetre, ami - talán eddig tudtod nélkül - de behálózza a világot.
Tegyük fel, hogy túl vagy egy rettentően stresszes, nehezen vánszorgó napon, habnak a tortán pedig még a buszt is lekésed. Egy ilyen helyzetben az emberek 90%-a vagy felhúzza magát, vagy teljesen összeomlik és hű telefonjában talál vigaszra. De mondok egy másik példát... Hétfőn az angol tanárnő röpdolgozatot írat veletek. Te persze úgy érzed, nem készültél fel eléggé. Így hát két nappal késöbb halálra izgulod magad az oktató kezében lapuló eredmények láttán, holott tudod, hogy akármilyen osztályzatot kaptál, már - ha törik, ha szakad - nem változtathatsz rajta.
Ilyenkor próbáld meg más szemszögből nézni a dolgokat! "Mivel húsz percet kell várnom a következő buszra, még van időm elnyalni egy fagyit", vagy "legalább már túl vagyok a teszten, semmit sem ronthatok el még jobban", stb. Na, velem anno ugyanez történt; Az orrom előtt csukódott be a busz ajtaja és hiába kalimpáltam, mint egy félőrült, a sofőr pechemre nem vette a lapot. Elindultam hát a megállók mentén hazafelé, tudván: fél óra múlva jön a következő járat. ,,Addig legalább sétálok egy kicsit. Délelőtt végig esett az eső és tegnap különben is elmaradt a tesi óra."-gondoltam. Így találtam rá az első olyan műre, ami rossz hangulatom ellenére képes volt megmosolyogtatni. Sajnos nem csináltam róla képet, de interneten találtam egy nagyon hasonló alkotást: [Kép]
Szóval érdemes odafigyelni az ilyen kis apróságokra is, hisz nem tudhatod, mikor dobja fel a napod egy szimpla stopptábla, vagy egy fűcsomó, aminek lába kélt...
Lea K. Moess
Címkék: inspiráció, ötletek, StreetART
Mukka:Miért? Mert.~
